A túlfogyasztás jelensége, illetve annak megoldásai
Földünk bár emberi léptékkel nézve végtelenül nagynak tűnhet, valójában erőforrásai igencsak végesek, és ebből adódóan sajnos végérvényesen kimeríthetők. Azt a világot pedig legrosszabb rémálmainkban sem tudjuk elképzelni, hogy milyen lesz, ha (amikor) ez egyszer tényleg bekövetkezik.
Márpedig igencsak öles léptekkel haladunk ebbe az irányba, mi, a fejlett világban élő városlakók ráadásul sokkal nagyobb mértékben vagyunk ezért felelősek, mint mondjuk egy elmaradott afrikai törzs tagjai.
Minden évben – általában a nyár során valamikor – elérkezik a Túlfogyasztás Világnapja, ami azt jelenti, hogy ezt követően az év hátralévő részében már a Föld tartalékait használjuk fel, vagyis merítjük ki szépen lassan.
Ahhoz, hogy társadalmunk nagyjából a jelenlegi színvonalon fennmaradhasson, mérsékelnünk kellene a fogyasztásunkat, szinte minden vonatkozásban. A közlekedési szokásainktól kezdve az élelmiszer fogyasztásunkon át a vízhasználati- és hulladékkezelési szokásainkig mindenütt jellemző sajnos a pazarlás. Ahogyan a klímaváltozás hatásai elleni küzdelemben oly sok területen, itt is egyre jellemzőbbek szerencsére azok a központi intézkedések, melyek ennek a pazarlásnak a mérséklésére irányulnak, de itt is rengeteget tehetünk hozzá mi egyénként a pozitív folyamatokhoz.
Az egész a mindennapjaink átgondolásával kell, hogy kezdődjön. Általános jelenség például, hogy az emberek a megvásárolt élelmiszerek egy jelentős részét kidobják végül, nem elfogyasztják. Tehát az felesleges. Ugyanakkor a gyártásuk jelentős környezeti terheléssel járt. Nem csak a csomagolóanyagokról beszélek, hanem magáról az ételről.
Vagy ott van a közlekedés kérdése: valóban mindig be kell indítanunk az autónkat, ha megyünk valahová, vagy néha megtehetnénk a jövőnkért (és az egészségünkért), hogy sétálunk / kerékpározunk / vagy akár tömegközlekedünk? Ha a nem mellett voksolunk, az is túlfogyasztás, az üzemanyagok révén.
De beszerezhetünk otthonra pár filléres dolgot, mondjuk perlátorokat a csapokra, ezzel jelentősen csökkentve a vízfogyasztásunkat. Ezek pár száz forintos tételek. Az első közüzemi számla visszahozza az árukat.
Jó irány a fogyasztás mérséklésére a hulladékmennyiségünk csökkentése is, hiszen a szemét nem szűnik meg létezni azután, hogy kidobtuk, akad még vele feladat bőven. Ennek megoldására választhatjuk mondjuk azokat a termékeket a boltokban, amik nem egyesével darabonként vannak becsomagolva (mint pl. a lapkasajt), hanem egyben az egész, vagy ihatunk csapvizet ásványvíz helyett (ami nem mellesleg az esetek többségében egészségesebb is sokkal), megkímélve magunkat a sok cipekedéstől, bolygónkat pedig évente több ezer műanyagflakonnyi szeméttől.
Visszaforgathatjuk aztán a keletkezett szerves hulladékok nagy részét a körforgásba, azaz komposztálhatunk, ez nem csak falun működik. Van is egy lehetőség most akár magánszemélyek részére is, hogy ingyenes komposztládákra pályázhassanak a kerületi önkormányzattól, ez is egy előremutató kezdeményezés.
Gondoljunk csak bele, ha egyetlen ember ennyi mindent megtehet (és ez csak néhány ötlet a teljesség igénye nélkül), mire vagyunk képesek, ha mindannyian összefogunk? Lássuk be, egyik dolog sem jár mással, mint egy kicsit tudatosabb fogyasztással, és a szokásaink apró módosításaival. Ennél sokkal többet fogunk veszíteni, ha nem teszünk semmit, méghozzá gyorsan.