A permakultúra – zöldülő gangok összhangban a természettel

Szerencsére ma már egyre többször találkozhatunk a klímaváltozás hatásai ellen tett különböző központi lépésekkel mindennapjaink során, mégis sok emberben felmerül az igény arra, hogy egyénileg is hozzájáruljon a közös küzdelemhez. A háttérben lévő indítékok személyenként ugyanúgy eltérnek, mint a hozzájárulás módja, hiszen maga a probléma, tehát a klímaváltozás és annak negatív hatásai is rettentően összetettek, szerteágazóak. Van azonban néhány olyan tevékenység, ami nagyon sokat nyom a latba az összkép szempontjából, ilyen például az is, hogy a városokban élők (akár szimplán saját életkörülményeik instant javítása miatt, akár az egyéni hozzájárulás okán) a saját tulajdonú ingatlanjaikban növelik a zöldfelületetek mennyiségét.

Egyre több belvárosi bérházban látni „zöldbeborult” gangokat, amik üdítő szigetként szolgálnak a nyári hőségben, de elterjedőben vannak a saját kis (sok esetben akár csupán néhány m2-es) fűszer-
vagy konyhakertek is, melyek nem mellesleg az önellátásra való képesség érzetét is nyújtják gondozójuk számára.

Létezik továbbá egy egészen különleges szemléletmód is a „zöldítésre”, ez pedig a permakultúra,
amelyre egy csodálatos példát láthatunk a szomszéd kerületben. A Ferencváros szívében található permakultúra szemlélettel tervezett balkonkert megalkotója Lőrinczi István, aki egyebek mellett évek óta foglalkozik fenntarthatósági ismeretterjesztéssel is. Természetszeretetét egészen gyermekkorából hozza, és annak ellenére, hogy igazából a magashegyek és erdők közegében van elemében, mégis a belvárosban él családjával, egy bérház egyik emeleti lakásában. A világban kialakult jelenlegi pandémiás helyzet indíttatására kitalálta, hogy elindít egy kísérleti projektet a saját lakásának gangján, az eredmény pedig önmagáért beszél és sokunk számára igazi követendő példa lehet, ha fenntartható rendszerben kívánunk „zöldíteni”.

• Védjük meg embertársainkat

• A keletkezett fölösleget pedig forgassuk vissza a körforgásba, lehetőleg ugyanott ahonnan
  elvettük azt, ami nekünk kell.

Ez utóbbira egy kiváló példa, hogy ha retket termesztünk,akkor annak zöldjét tegyük ugyanabba a földbe vissza, ahonnan azt kihúztuk, hogy ott komposztálódhasson.

„ Ahogy Lőrinczi fogalmaz: „ Az egész projekt tervezését megelőzi egy nagyon részletes és tudatos megfigyelési, feltérképezési folyamat, aminek keretein belül a konkrét helyre vonatkozó meteorológiai adatoktól kezdve a légmozgás irányán keresztül az adott család zöldség-, gyümölcs- és fűszerfogyasztásáig minden rendelkezésre álló információt össze kell gyűjteni, hogy aztán ezeket kiegészítve a természetből látott tapasztalatokkal (mint például az egymás mellé ültetett növények egymásra gyakorolt pozitív vagy negatív hatásai) elkezdődhessen maga a tervezés folyamata.” A
tervezés során az egyik legfontosabb szempont a kert céljának konkrét meghatározása, ez a szóban forgó kert esetében elsősorban az önellátás volt, másodsorban pedig a gangon előforduló állat- és növényvilág bővítése. A projekt idén márciusban kezdett kivitelezése közben egy sor izgalmas módszer valósult meg a Wicking-ládától kezdve (mely a világ legtakarékosabbnak tartott magaságyása), a dézsatavakból napelemes búvárszivattyúk segítségével működő automata öntözőrendszeren át, egészen a beporzókat vonzó méhecskehotelekig, mindössze 6 négyzetméteren. Megdöbbentő adat még, hogy Lőrinczi előzetes számításai szerint összesen mintegy 200(!) kg betakarítható terményre számít az idei év során. Ahogy fogalmazott: „ A legjobb az egészben mégsem ez, hanem a projektnek az ember mentális egészségére gyakorolt hatása.

„ Úgy gondolom, ha valaki a saját közvetlen környezetének zöldítésében gondolkozik, mindenképpen érdemes számításba vennie a permakultúra szemléletmódját, hiszen ez nem kizárólag egy a sok kerttervezési módszer közül, ez egy biztosan működő módszer, aminek az eszmerendszere ráadásul az élet gyakorlatilag bármely egyéb területére „átültethető”.